Az elsősorban nyomdatechnikai, könyvkötészeti folyamatból ismert eljárást már régóta alkalmazza a sokszorosító grafika is. Eredetileg keményfedeles könyvek címlapját vagy gerincét díszítettek a felületbe festékezés nélkül nyomott betűkkel, formákkal (főleg ornamenssel). De ugyanez a működési elve az ún. szárazbélyegzőknek is, amelyet főleg ügyvédek használnak.
Ezen a foglalkozáson a már meglévő LEGO- és linódúcokat használtuk fel arra, hogy vaknyomatokat (dombornyomatokat) készítsünk. Magasnyomású grafikai eljárásoknál, a szokványos munkamenetben a festékezett dúcra szárazon helyezzük a papírt, és a prés nyomása sem éri el a mélynyomás (hidegtű, rézkarc) során alkalmazott erőt. A vaknyomat esetében viszont elsődleges cél, hogy a dúc "domborzati viszonyait" a lehető legrészletesebben átvegye a papír. Ennek érdekében a nyomtatás előtt vízbe mártjuk a - gépi merítésű, 300 grammos - papírt. Az áztatott papír felületéről a felesleges vizet el kell távolítani, amíg a papír selyemfényűvé nem válik, így lesz kész a nyomtatásra.
A végeredmény olyan dombornyomat, amelyen a formák rajzolatát súrolófényben láthatjuk leginkább.
