A sokszorosított grafikai kísérletezéseink újabb állomásához érkeztünk a grafikus növendékeinkkel. Ezen a foglalkozáson, a korábbi napokban elkészített első mélynyomású dúcaikat nyomtathatták ki a gyerekek. A technika mind időigényességében, mind a festékátadó felület megmunkálásának módjában eltér a magasnyomású (pl.: linó) dúcokétól. Már maga az elnevezés is játékos: hidegtű. A technika neve nem utal hóra, fagyra. A hidegtű vagy pusztatű elnevezés azt jelenti, hogy a nyomtatásra szánt festékhordozó rétegre nem vegyi úton (savval történő maratás) kerül festéktartó barázda, hanem egy karctű puszta mechanikai behatásától. Innen a technika másik neve: pusztatű.
A gyerekek egy átlátszó műanyag lemezt használtak a dúc alapanyagául, amire átkarcolták a korábban papírra (tükörfordítottan) előrajzolt formákat. A karcolás során olyan mélységű barázda képződik a dúcon, amelyben a felvitt festék megmarad a visszatörlés után. Ezután a grafikai présben, nagy nyomáson, az előre nedvesített papírra kerül a barázdákból a festék. Ami ezúttal már nem vízbázisú, hanem oldószeres, művészi rézkarc festék. Erre azért van szükség, mert a festékezés időtartama akár 15 perc is lehet. Ennyi idő alatt a vízbázisú festék megszáradna a dúcon.
A technika rokona a rézkarcnak. Sőt. Gyakorlatilag egy rézkarc technika, amelynek az alapanyaga lett egy kicsit modernebb. A rézlemezt is használják hidegtű nyomatok létrehozásához, bár megmunkálása jóval nehezebb, és nem összekeverendő a rézmetszettel. A műanyag lemezre történő hidegtű technika előnye a könnyű megmunkálás, hátránya viszont az, hogy a dúc nem olyan tartós. A rézkarcoknál szokásos 100-150 nyomat egy dúcról itt jelentősen lecsökken, hiszen a dúc élettartama nagyjából 50 nyomatot tesz lehetővé.

Az elsősorban nyomdatechnikai, könyvkötészeti folyamatból ismert eljárást már régóta alkalmazza a sokszorosító grafika is. Eredetileg keményfedeles könyvek címlapját vagy gerincét díszítettek a felületbe festékezés nélkül nyomott betűkkel, formákkal (főleg ornamenssel). De ugyanez a működési elve az ún. szárazbélyegzőknek is, amelyet főleg ügyvédek használnak.
Ezen a foglalkozáson a már meglévő LEGO- és linódúcokat használtuk fel arra, hogy vaknyomatokat (dombornyomatokat) készítsünk. Magasnyomású grafikai eljárásoknál, a szokványos munkamenetben a festékezett dúcra szárazon helyezzük a papírt, és a prés nyomása sem éri el a mélynyomás (hidegtű, rézkarc) során alkalmazott erőt. A vaknyomat esetében viszont elsődleges cél, hogy a dúc "domborzati viszonyait" a lehető legrészletesebben átvegye a papír. Ennek érdekében a nyomtatás előtt vízbe mártjuk a - gépi merítésű, 300 grammos - papírt. Az áztatott papír felületéről a felesleges vizet el kell távolítani, amíg a papír selyemfényűvé nem válik, így lesz kész a nyomtatásra.
A végeredmény olyan dombornyomat, amelyen a formák rajzolatát súrolófényben láthatjuk leginkább. 

A grafika és festészet tanszakos növendékeink egy rendhagyó sokszorosító grafikai eljárással ismerkedtek meg. Az ismert építőjáték elemeiből készítettek magasnyomásra alkalmas dúcot, amiről azt követően - a papírmetszetekhez és linómetszetekhez hasonlóan - nyomatok születtek.